0 – A mágia elmélete

 

Alapvetően a mágia a hit, hogy az öt érzékszervvel érzékelhető világ nem teljes.

Úgy hisszük, hogy a világ, amelyben élünk egészen más attól, amit az érzékszerveink mutatnak nekünk, hogy minden élőlény – mivel él rendelkezik olyan energiákkal, amelyeket hétköznapi érzékeinkkel nem vagyunk képesek felfogni.

Ugyanakkor, képesek vagyunk „látni” ezeket az energiákat, ha fogékonnyá tesszük magunkat feléjük.

Ennek a fogékonyságnak az elsajátítása az okkult mágusok egyik fő feladata – tudatosítani a dolgok rejtett esszenciáját, ami rejtett azok külső megjelenésétől (ez igaz más személyekre és „dolgokra” is).

A Szeptenáriumi tradíció szerint ezek a „mágikus energiák” amelyeket az egyes dolgok és az „élet” birtokolnak, akauzális energiáknak nevezzük. Minden egyes élőlényben és helyen ahol ezek tartózkodnak ezek az akauzális energiák manifesztálódnak a mi kauzális – érzékelhető, anyagi világunkban, melynek mértéke függ az élőlény mivoltától.

Ezek az akauzális energiák (melyeket a tudomány jelenlegi állásával még nem vagyunk képesek körülírni, vagy megfogalmazni) úgy tartjuk, hogy egy párhuzamos akauzális univerzumból származnak, ami keresztezi a mi fizikai, kauzális univerzumunkat bizonyos helyeken.

Mi, mint egyének, mivel rendelkezésünkre áll a tudatosság tehetsége, „kapuk” vagyunk ebbe az univerzumba. Birtokoljuk a (többnyire lappangó) képességet, hogy „meg nyissuk a kaput” az akauzális sík felé, a saját pszichénkben, hogy merítsünk annak energiáiból, melyek alakítani képesek mind a saját és mások tudatát és a kauzális energiákat, ennél fogva a valóságot.

Az efféle „merítést az energiákból” és azok használata a mágia.

Külső vagy externális mágia az akauzális energiák használata és irányítása az egyén akaratának megfelelően, hogy változásokat idézzen elő az akauzális, anyagi síkon.

Belső mágia, az egyén lelki, szellemi változásainak előidézésére szolgál.

Ahhoz, hogy ezekből az energiákból merítsünk, többnyire szükségünk van valamiféle keretre vagy szimbolikára, külső mágikus technikákra, hogy fel fogjuk ezen energiákat és irányítani tudjuk őket. Többféle rendszer és szimbolika létezik – legtöbbjük istenektől, istennőktől, szellemektől vagy démonoktól származtatja ezeket az energiákat.

Valójában a szimbólumok csak másodlagos fontosságúak és a mágus, aki az adeptusság felé vezető utat követi hamarosan hátrahagyja a neveket/szimbólumokat/leírásokat (és a magát a külső mágiát is), annak érdekében, hogy megértse ezeket az energiákat azok valódi mivoltában.

A Szeptenáriumi tradícióban ez elsősorban a Wyrd Fájának bejárásával történik (a hét szféra és az őket összekötő átjárók) azután pedig a „Csillag Játékkal” (mely egyedi módon az O9A aeonikus mágiájának kifejező eszköze).

A Wyrd Fája a tudat térképeként szolgál: mint egyéni (psziché) és azoké a régióké, ahol a kauzális és akauzális síkok találkoznak. A szférák és az őket összekötő utak szimbolikája (tarot lapok, bolygók, füstölők, „istenformák” etc.) az első, beavatási stádiumhoz és a Csillag Játék felfogásához, tanulásához tartoznak.

Külső mágiát két formára vagy fajtára lehet bontani: hermetikus és ceremoniális.

Hermetikus mágia alatt azt értjük ebben az esetben, mikor egy vagy két ember vesz részt egy rituáléban vagy mágikus cselekményben.

Ceremoniális mágia kettőnél több ember részvételére épül, akik előre megadott formális rituálét hajtanak végre (általában a leírtakat pontosan követve) egy szervezett templom/coven vagy csoport tagjaival.

Belső mágia mindig hermetikus.